1. A lakkozott köröm ősrégi találmány – ötezer éve a kínaiak voltak az elsők, akik így ékesítették magukat. Az ősi körömlakkhoz tojásfehérjét, méhviaszt és zselatint használtak, a színt pedig ezüst- és aranyporral adták meg.


 

2. Néhány száz éve, a Viktoriánus-korban (az 1800-as évek második felében) Angliában a köröm festése erkölcstelennek számított. Olyannyira, hogy csak a „legősibb mesterség” űzői festették körmüket, ezzel jelezve, hogy mi a „foglalkozásuk”.


3. Ha szereted a sötét színű körömlakkokat, mindig minőségi lakkot vegyél – az olcsóbb fajtáktól ugyanis csúnyán megsárgul, elszíneződik a körmöd. Ha ez bekövetkezett, tisztítsd meg fogkrémmel és fogkefével, vagy töröld át citromlével, esetleg fehér ecettel.


 

4. Hogy hol jelent meg először a fényes, színes fedőlakk? Nos, a kocsikon! Henry Ford először az 1920-as években kezdte lakkal bevonni a kocsikat, később pedig a hölgyek is rákaptak a színes, szintetikus lakkokra.


 

5. Ha szeretnéd sokáig használni a kedvenc körömlakkod, tedd a hűtőbe! A lakk ugyanis fénytől elzárt, hideg helyen tovább megőrzi minőségét. Egy üveg bontatlan körömlakk egyébként általában két évig használható.


 

6. Hogy miből áll a körömlakk? A legtöbb körömlakk négy fő komponensből áll:


 

- tartóanyag: általában nitrocellulóz


 

- rugalmasságot növelő anyag: trimetil-pentanil-diisobutirát (még kimondani is hosszú)


 

- oldószer: egész sor oldószert használnak a gyártók; amit mindenki ismer: etil-alkohol :)


 

- pigment (színanyag): hitted volna? Égetett fémpor – titán-dioxid felelős például a fehér színért.

By:Doroti